A második világháborút megelőző hatvanöt év döntő hatással volt a női testkultúrára. A folyamat egyik csúcspontját az 1920-as évek jelentették, amikor a női sziluett teljesen átalakult, és megszületett a mai értelemben vett modern női test. A fűzőviselés évszázados divatja után egyszerre csak láthatóvá vált a láb, sőt a comb is, divatba jött a rövid bubifrizura és a fogyókúra. A nők ismerkedni kezdtek a modern fehérneműk típusaival, és megjelentek a strandokon, ahol szigorú fürdőruha-viseletben ugyan, de már a vízbe is bemerészkedhettek. Népszerűvé vált körükben a sport, ajkukon megjelent a rúzs, a merészebbek körmén pedig vörös körömlakk virított. Czingel Szilvia új könyvében azt vizsgálja, hogy az 1880–1945 közötti időszakban lezajló óriási társadalmi és kulturális változások – mint a két világháború, a nők tömeges munkába állása, a fokozódó iparosodás, a szecesszió vagy épp a jazzkorszak – hogyan hatottak a női testkultúrára. A korszakban a nők egyszerre ütköztek falakba és megengedő gesztusokba, amelynek következtében valódi „testőrület” bontakozott ki. Mindehhez hozzájárultak azok az elementáris hatással bíró női szépségversenyek is, amelyeknek győztesei követendő mintává váltak a fiatal lányok tömegei számára. A női test alakváltozatai megmutatja, hogyan született meg a modern női szépségeszmény, az ideális test, és miképpen alakultak ki azok az elvárások és kihívások, amelyeknek a mai nők is igyekeznek megfelelni. Czingel Szilvia néprajzkutató-kultúrantropológus, tizennégy évig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve jelent meg a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok – Zsidó vallásnéprajz a Kárpát-medencében és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, melyet a holokauszt alatt, az ausztriai lichtenwörthi táborba deportált magyar nők írtak. A történetet a Gólem Színház színpadra állította, és ma is nagy sikerrel játsszák. Jelenleg storytelling kurzusokat és városi sétákat tart Budapest „intim” hétköznapjairól.