június 7-én hajnalban, miközben Európa a Nagy Háborúban lángokban állt, a brit filozófus és matematikus, Alfred North Whitehead rendkívül világos álmát jegyezte fel naplójába: „Teljesen tudatában voltam annak, hogy álmodom, és mégis a világ valóságosabbnak tűnt, mint maga a valóság”. Ez a rövid bejegyzés, amelyet a hivatalos életrajzok gyakran elhallgatnak, egyike azoknak a sok nyomnak, amelyekből kiderül, hogy a tudatos álom csendesen végigkísérte a gondolkodás történetét, felbukkanva a tibeti misztikusok jegyzetfüzeteiben, a középkori arab álomfejtő kézikönyvekben, a 19. századi utazók beszámolóiban, valamint tudósok és költők magányos megérzéseiben.
Ez a könyv éppen ebből a felismerésből indul ki: a tudatos álom nem egzotikus pszichológiai kuriózum, hanem az egyik leghatékonyabb eszköz, amellyel az ember valaha is rendelkezett tudatalattijának feltárásához. Nincs helye habozásnak. A közvetlen tapasztalat azt mutatja, hogy amikor az álomban a tudat felébred, a belső és a külső világ közötti határ elmosódik, és ami általában a pszichés mélységekben rejtőzik, meglepő pontossággal kerül felszínre. Nem önkényes értelmezésekről van szó, hanem az ébrenlét és az álom közötti szerves folytonosságról, amely mindig is kísérte az emberiséget: a dzogcsen szerzetesek gyakorlataitól a tibeti hegyekben egészen Stephen LaBerge kísérleteiig a stanfordi laboratóriumokban az 1980-as években.
A könyv által javasolt út átvezet a tudattalan természetén, a képzeleten mint a belső valóság strukturáló erején, és azon a hipotézisen – amelyet William James már tudatosságról szóló tanulmányaiban megsejtett – egy olyan egységes mezőn, amelyben a különböző mentális állapotok nem egymástól elszigetelt rekeszek, hanem ugyanazon pszichikus energia modulációi. A tudatos álom így kiváltságos átjárónak tűnik ahhoz, hogy közvetlenül megfigyeljük azt, ami rendes körülmények között rejtve marad: az élmény mély struktúráját, az Én plaszticitását, a neurofiziológia és a nem-duális dimenzió közötti vékony határt.
Ez nem akadémiai szöveg, sem spirituális kézikönyv: egy híd a hagyományok, a tudomány és a filozófia között, amelyet meggyőződéssel és azzal a szándékkal építettünk, hogy konkrét eszközöket nyújtsunk az olvasónak a tudat természetének megértéséhez. Ezért az elméleti reflexiók mellett gyakorlati részt is találnak, amely gyakorlatokat és kísérleti protokollokat tartalmaz, és amely a kortárs idegtudományok és az évezredes gyakorlatok találkozásának gyümölcse.
A 60 gyakorlati feladat szinte mindegyike a misztikus hagyományokban gyökerezik, és a legismertebb, legelterjedtebb és leghatékonyabbak közül válogattuk őket. Ezek olyan gyakorlati javaslatok, amelyek lehetővé teszik a tudatos álom elérését, és ezt az élményt egy igazi belső edzőteremmé alakítják, amely nemcsak a tudatalatti mélyebb rétegeihez való hozzáféréshez hasznos, hanem a tisztánlátás, a kreativitás és a pszichológiai jóllét ápolásához is.
Az itt kezdődő utazáshoz nincs szükség másra, csak arra, hogy hajlandóak legyünk új szemmel nézni magunkba. A többi, mint mindig, akkor jön majd, amikor a tudat úgy dönt, hogy felébred, akár az éjszaka közepén is.
