A látványos sikerű Herczeg Ferenc-ciklust, A Gyurkovics-lányokat ugyancsak a Henry Fieldingtől számítható elbeszélő forma egyértelmű örököse. A humor forrása többnyire magukban a lányokban van. A legfiatalabb Gyurkovics-lány, a kis Mici a negyedik történetben „reumát kap” a bal karjába, csak hogy Budapestre vigyék, s a Koronaherceg-utcában sétafikálhasson, mert úgy tudja, ott délfelé csupa tisztességes ember (értsd kadét és jogász) sétál. Pesten aztán cserfes nézőként, értelmezőként, „bonyolítóként” vesz részt nagylány nővére, Terka történetében. Micike még saját meséjében, a hetedik részben is túl fiatal az udvarlós játékhoz. A gyerekszobába való visszakergetés réme minden pillanatban fenyegeti, a hosszú szoknyát, a próbaidős nagylányi státust és a flörtös alkalmakat úgy kell kiravaszkodnia, de sebaj, leleményben ő kifogyhatatlan. A szövegben ábrázolt valóság szerinte sem a valóság ábrázolását szolgálja, hanem valami önmagán túlira mutat; nem azt jeleníti meg, ami a valóságban megtalálható, sokkal inkább azt, ami hiányzik belőle. A komikus-humoros romance Northop Frye tipológiája alapján a tavasz és a nyár müthosza. (Nyilasy Balázs)