A Falusi percesek egy rendkívül szórakoztató, abszurd és ízig-vérig székely novellafüzér, amely a fiktív (vagy talán nagyon is valóságos) Csimbifalva mindennapjait mutatja be. A szerző, Máté István-Mátyás, mesterien ötvözi a góbé-észjárást a szürreális, néhol sci-fibe hajló elemekkel, miközben tűpontos görbe tükröt tart a falusi társadalom elé. A történetek olyan hétköznapi, mégis tragikomikus események köré épülnek, mint a kútba esett kutya esete, ahol a párbeszéd nem az állatmentésről, hanem a nyakörv értékéről és egy tyúkra való elcseréléséről szól. A szereplők – mint Lengyel Feri, a mocsokban és lustaságban verhetetlen házigazda, vagy a sörrel érkező Maris – a székely sztereotípiák kiforgatott, mégis hús-vér alakjai. A párbeszédek rövidek, csattanósak és hűen tükrözik azt a konok, "csak azért is" logikát, ami a vidéki élet sajátja. A gyűjtemény igazi különlegessége a Szuper Góbé karaktere, aki a hagyományos népi hős és a modern szuperhős paródiája. Szuper Góbé nem New York felhőkarcolói között repked, hanem a napszélben cikázva a Nap felé tart, miközben SMS-ben vitatkozik Fakanál Kisasszonnyal, és azon háborog, hogy a hátán fuvarozott falusiak mennyire hálátlanok. Ez a fajta abszurd váltás – a sáros udvar gumicsizmás valóságából a kozmikus magányba – adja a mű egyedi ízét. A mű központi motívuma a tehetetlenség és a "ki álljon oda előbb" típusú viták, amelyek a kollektív felelősségvállalás teljes hiányát mutatják be gyilkos humorral. Legyen szó egy medve elé állásról vagy egy kútba esett állatról, a szereplők inkább elméleti vitákba bonyolódnak, mintsem cselekednének. Összességében a Falusi percesek egy bátor stílusgyakorlat, amely megmutatja, hogy a székely falu világa nemcsak a múltban, hanem az abszurd jövőben vagy akár a világűr peremén is megállja a helyét – feltéve, ha van elég sör és pálinka a közelben. A mű egyszerre nevettet meg a nyelvi leleményességével és gondolkodtat el az emberi gyarlóság örök érvényűségén.