A világban számos háborús övezet létezik, ami már önmagában is rettenetes. Ám annál iszonyúbbat elképzelni is nehéz, mint amikor a fegyveres konfliktusokban gyerekkatonákat küldenek harcba. Kisgyerekeket, kamaszokat, akiknek játszani, tanulni kellene, nem pedig drogokkal teletömve, gépfegyverrel felszerelkezve öldökölni. A Sierra Leone-i Ishmael Beah-t tizenhárom évesen sorozta be a kormányhadsereg, hogy a szelíd kisfiúból gyilkológépet csináljon. Ishmael nem tudja megmondani, hány embert ölt meg azalatt a három év alatt, amíg részt vett a harcokban. Tizenhat éves volt, amikor az UNICEF kimenekítette a háborúból. Amerikába került, ahol iskolába járhatott, elvégezte az egyetemet, politikatudományból szerzett diplomát, s bár az átélt traumákat talán soha nem fogja tudni feldolgozni, megtanult együtt élni velük. Bár több mint tíz év telt el a kötet első megjelenése óta, Ishmael Beah megrendítő vallomása az átélt szörnyűségekről ma is éppen annyira aktuális.