A Samudaripen jelentős kutatási eredmény. Már elődje, a 2004-ben megjelent Kali Trash is figyelemre méltó adatokat, tényeket tartalmazott, e kötetben azonban a szerző alapos munkával hiányokat pótló, új eredményekre jutott. A kézirat erőssége, hogy bizonyítja, a kutató kész új felismerések, új megközelítések feltárására, publikálására. Nem tartózkodik az ütközésektől a régi beidegződésekkel. Következtetései, érvelései megalapozottak, a nehéz, összetett témában a tudományos irodalom javára szolgálnak. Az új kutatási eredményből kibontakozik a legújabb kori cigány sors, a cigány nép kiszolgáltatottsága, a sokszor széles körű társadalmi közönyből fakadó magára utaltsága. Pedig számos történelmi adat, érv szól amellett, hogy a cigányok adott korokban a magyarok pártjára álltak, sorsuk és a magyar sors sokban egybefonódott, ahogy többször szét is vált. Mégis, Magyarország urainak többsége, a városok és falvak népe tevőlegesen elutasította a nem ritkán gyümölcsöző együttélést, megtörte a reményt, hogy együtt könnyebb. Utóbbi különösen a huszadik századra érvényes, sőt tragikus, máig szégyenletes.Bársony Jánosnak és segítő munkatársainak új munkája, a feltárt adatok halmazai bizonyítják, hogy a cigányság és a hazai, megvetni való anticiganizmus históriáját szünet nélkül, sok odaadással kutatni kell. Évtizedek múltán is szükség indokolja, érdemes. A sokszor tragikus történetben számos feltárni való lappang. A tényeket, tanulságokat meg kell örökíteni, nemzedékek emlékezetében, könyvtárakban, filmtárakban megőrizni, tanulóknak, tanároknak hivatással tanítani.Prof. emeritus dr. Szita Szabolcs, az MTA doktora